Szerző: ricsajok.hu

nyomtatás

iwiw

facebook

Megosztás:



Aki valóra váltja álmainkat

Nem is olyan régen – alig néhány évtizede – nem lehetett valamirevaló lagzit tartani vőfély nélkül. Bokrétás kalapjában és az elmaradhatatlan szalagos botjával a vőfélyek feladata a becses násznép szórakoztatása és irányítása volt vicces, vagy legalábbis annak szánt rigmusokkal. Volt idő, amikor ez a megtisztelő feladatot a nászt ülő család barátja, vagy rokona vállalta, manapság azonban már inkább hivatásos vőfélyeket kérnek fel. Már ha felkérnek egyáltalán…

Mára már talán kissé idejétmúltnak, idegennek hat egy népviseletben megjelenő férfi, aki versben beszél és elavult játékokra próbálja rávenni az összegyűlt ünneplőket. Sok menyasszony pedig úgy érzi, hogy a nagy nap így nem is róla, sokkal inkább a vőfélyről szól.

Viszont mit szólnátok hozzá, ha azt mondanám, hogy a képen látható fiatal hölgy is ezt a nagy hagyományokkal rendelkező mesterséget űzi, csak némiképpen felturbózva, a kor igényeihez igazítva? Na és persze nem vőfélyként, hanem ceremóniamester NŐként.

Ez az életteli, budapesti lány, Bánhegyi Barbara még csak a húszas éveinek a vége felé közeleg, de máris valami olyat tudhat magáénak, amit kevesen: egy hivatást, amelyet teljes szívéből szeret. Egy hivatást, amelyet kitalált és amelyet meg is valósított önmagának. Erről beszélgettem vele.

Nézzétek el nekem, hogy az interjú során tegeztem beszélgetőtársamat, de Barbarával már az általános iskolában is padtársak voltunk, na meg persze masszív véd- és dacszövetségbe tömörültünk.

Mindig is egy izgő-mozgó, állandóan csivitelő lány volt, aki ha egyszer a fejébe vett valamit, addig nem nyugodott, míg véghez nem vitte amit kitalált. Az, hogy ezt a hivatást választotta, vagy inkább teremtette meg magának, egy cseppet sem lepett meg. Az már sokkal inkább, hogy előtte évekig képes volt egy irodában nyugodtan ülni a hátsóján.

Barbi, mióta belecsöppentél ebbe a szakmába kivirultál, süt rólad az elégedettség! Megtaláltad a nagy betűs HIVATÁSODAT?

Köszönöm, IGEEEN! Barátaim szerint érthetetlen, hogy előbb nem kezdtem bele, mert ezt a szerepet rám írták. Teljesen nekem való.  Élvezem minden egyes percét, és rajongok minden egyes esküvőért.

Mesélj egy kicsit arról, hogyan kerültél közel ehhez a szakmához! Mikor érezted úgy, hogy neked ezt kell csinálnod?

Az egész a legjobb barátnőm esküvőjén kezdődött, ahol a vőlegény és a fél vendégsereg is angol volt, a ceremóniamester pedig egy igazi balfék:) Egyszerűen képtelen volt irányítani a tömeget, és 150 fő előtt még magyarul is remegett a hangja, nemhogy angolul. Úgyhogy két pálinka után kitéptem a kezéből a mikrofont, hogy Ladies and Gentlemen…

Hirdetés

És innen minden ment a maga útján…

Igen, az esküvő vége felé odajött egy vendég pár megkérdezni, hogy elvállalnám-e az ő esküvőjüket is.

És arra gondoltam, hogy én ezt nagyon élveztem, utánajárok, hogyan lehetne tökélyre fejleszteni. Tanultam profiktól, keresgéltem a neten. De szinte minden jött magától, hisz tényleg nagyon „otthonosan” éreztem magam ebben a szerepkörben

Miben más, több az, amit te csinálsz, mint mondjuk annak idején egy vőfély?

Én részt veszek már a szervezésben, nem csak az adott nap lebonyolításában. Segítek összerakni a forgatókönyvet, pontról pontra, és tanácsokkal látom el az ifjú párt, hogy a nagy nap a legtökéletesebb legyen, és mindezt úgy, hogy közben próbálom megismerni a párt, hogy életük legcsodálatosabb napján ne egy idegen legyen, aki végig mellettük van. Szerintem a titok pont abban rejlik, hogy nő vagyok, és minden esküvőt úgy élek meg mintha a sajátom lenne, és próbálom kihozni a lehetőségekből a maximumot!

Ez tényleg elég összetettnek hangzik! Miért van szükség például forgatókönyvre?

Oh, az esküvő tulajdonképpen egy rendezvény, ahol akár 150 -200 vendéget kell összehangolni és irányítani, nem is beszélve a zenekarról, fotósról, videósról (ezekből a legtöbb esküvőn több is van – volt olyan esküvőm a Mariottban ahol 2 fotóst és 4 filmest kellett összehangolni) tortáról, cukrászról, dekorosról, kellékekről.  A forgatókönyv olyan mint a kotta: egy zenekar eljátszik valamit nélküle is, csak épp lehet nem jó időben vagy ritmusban kezdik, illetve fejezik be. Vagy minden tökéletes lenne, de pont egyetlen ember hamisan játszik és máris élvezhetetlen az előadás. És igen ebből mindenki sejtheti, hogy én meg olyan vagyok mint egy karmester.

Hogyan készülsz fel egy esküvőre?

Lassacskán kialakult a saját stílusom. Amikor találkozom egy párral, megpróbálok rájuk hangolódni,  kérdezgetem, meséltetem őket, hogy lássam milyen a stílusuk, egyéniségük, hogy előjöjjön az amire valóban vágynak! Apró ötletek kellenek:  kedvességek, olyan meglepetések amiket a barátaikkal, rokonaikkal szervezek a pár bevonása nélkül, vagy épp a vőlegényt keresem meg, és ötleteket adok, hogyan varázsolja el élete értelmét (és vele együtt a vendégsereg igen nagy részét).

Mindig jegyzetelek a találkozások alatt! Becenevek, lánykérés, nyaralás, vicces emlékek, hobbik, sokszor beülök egy kávéra a barátokkal és ők is megosztanak velem sok kedves történetet, és ezek nyomán születnek a kreatív ötletek, viccek, meglepetések. Ettől lesz az egész  valójában személyes és egyedi!

Mondok egy példát: a képen látható tündéri pár például egy edzőterembe járt, de soha nem mertek kezdeményezni, ismerkedni  egymással. Az összes kommunikációjuk minden alkalommal egy „hello” volt…de ez ment évekig. Barátoktól tudtam meg ezt a történetet, és azt is , hogy a vőlegényt sokáig csak a „hello srácnak „ ismerték. Az esküvőn mikor a menyasszony épp készült eldobni a csokrát a hajadon leányzóknak, megnyugtattam őket, hogy  aki nem kapja el a csokrot, annak sem kell aggódni, mert én most megosztom velük az ifjú ara „férjfogó technikáját”, majd felmutattam egy táblát amin csak ennyi volt: HELLO.  Gondolhatod, volt nagy nevetés!

Találkoztál már olyan párral, akivel nem sikerült egymásra hangolódni? Előfordult-e, hogy egymásnak teljesen ellentmondó elképzeléseitek voltak a nagy nappal kapcsolatosan?

Én mindig elmondom a nekik, hogy az esküvőjük olyan lesz amilyennek ők szeretnék–én csak ötletekkel és tanácsokkal látom el őket.  A weboldalamból, referenciákból, képekből látszik a stílusom, az esküvőim hangulata, általában eleve olyan párok keresnek meg, akik ezzel azonosulni tudnak. Talán elég, ha annyit mondok, hogy a tavalyi szezonban szinte kivétel nélkül minden pár akivel találkoztam rögtön fel is kért az esküvőjére.  De akadt olyan pár is, akik miután kiderült, hogy nem vagyok szabad az időpontjukra, átszervezték az egész esküvőt egy másik hétvégére. Azt hiszem ezek a tények önmagukért beszélnek. Szeretem az embereket, a párokat, az esküvőket. Szeretem a szerelmet, és ez olyan hihetetlen sok energiát ad, amit a pároknak rögtön első találkozáskor át tudok adni. Így nagyon könnyű egymásra hangolódni!

Mennyire egyedi a nagy „esküvői piacon” az, amit te csinálsz?

Nagyon! Sokkal inkább tartom magam esküvői animátornak mintsem ceremóniamesternek. Mindemellett egyre több a nemzetközi esküvő és kevés a folyékony nyelvtudással rendelkező szakember. Az pedig, hogy nőként űzök egy igen erősen férfiakra szabott hivatást, már önmagában is különleges. De pont ez adja meg azt a bizonyos „pluszt”!

Hiszem, hogy minden menyasszonyban él még a kislány aki megálmodta, hogy királylány lesz és a herceg eljön érte fehér lovon és elveszi feleségül.

Én ezt a tündérmesét próbálom minden esküvőn életre kelteni!





Facebook

Partnereink

Hírposta

Szavazás

Szerinted korlátozni kellene a jogosítvány kiadását bizonyos életkor felett?

Loading ... Loading ...

X