Ki vigyázzon a gyerekre?

Akár van már kisbabánk, akár még csak tervezzük a gyereket, mindenképp fontos kérdés lehet, hogy a munkába visszatérésünkkor ki vigyázzon a gyerekre? Hiszen ezek a korai évek egy életre meghatározhatják gyermekünk életét, lelki egészségét, sőt akár érdeklődési körét is.

Hirdetés

Ma Magyarországon az anya, a gyermek 2 éves kora körül már visszamehet  dolgozni. Viszont egy ekkora gyereknek még feltétlenül szüksége van felnőtt felügyeletére. Megoldásként legkézenfekvőbb a bölcsőde, viszont egyrészt nehéz a gyerek bejuttatása, mivel a legtöbb bölcsiben viszonylag kevés hely van, másrészt ennek az elhelyezésnek keményen megvannak az anyagi vonzatai.

És akárhogy is: ilyen kis korban még nem szívesen bízza az ember idegenre a gyereket. Más kérdés, ha rokon, barát dolgozik az adott bölcsődében. Mindenképp sokkal természetesebb, ha van olyan nagyszülő, dédszülő, akire nyugodtan rábízhatjuk a kicsit. Gondoljunk csak bele, az ősibb kultúrákban, de még 50-100 évvel ezelőtt is, kisgyermekkorban leginkább az idősebb generáció tagjai vigyáztak a kisdedekre. Kivétel az úri házaknál, ahol dajkája volt a gyermeknek, viszont ekkor ők léptek elő, egyféle pótmama szerepbe. Már ez alapján is sokkal természetesebbnek és biztonságosabbnak mondhatjuk, ha – amennyiben a lehetőség adott – nem bölcsődére, hanem rokonra bízzuk a gyereket. Az pedig csak némi pluszt jelent a nagymama, dédmama oldalán, hogy a gyermek ismeri, megbízik benne, nyitottabb felé, így nem tesszük ki stressznek a kicsit egy új ember megismerésével.

Félreértés ne essék, nem lefitymálni akarom a mai bölcsődéket, csupán annyiról van szó, hogy ott egy-egy dajka 10-15 gyerekre vigyáz, és nem tud csak a mi gyerekünkre figyelni, míg rokon esetén (általában) csak egy gyerekre kell figyelmet szentelni.

2012.03.20. 20:01 Címkék:bölcsőde, gyerek, gyerekfelügyelet, óvoda