Toleranciával egy jobb világért
Manapság egyre több helyen találkozom olyan emberekkel, akik valami miatt elítélik, lenézik a másikat. Nem csak a hétköznapi életben, de a mindennapi politikában is megjelent egy olyan erő, amely bizonyos emberek elítélésén, bűnbakként felhasználásán át szerzett és szerez népszerűséget. Pedig mennyivel élhetőbb lenne ez a világ, ha gyűlölködés helyett megtanulnánk elfogadni a másikat.
A Magyar értelmező kéziszótár szerint toleráns az, aki mások eltérő vallási, erkölcsi, politikai nézeteit elfogadja, tiszteletben tartja. Azt viszont a legtöbb toleranciával foglalkozó irodalom nem taglalja, hogy hogyan is alakíthatjuk ki magunkban a megítélés, elítélés helyett a toleráns szemléletmódot.
Úgy vélem első legfontosabb lépés, hogy önmagunkat megismerjük és elfogadjuk úgy, ahogy vagyunk. Ha csak a bibliai tanítást vesszük alapul, miszerint „Szeresd felebarátodat, mint önmagadat.” láthatjuk, hogy mások szeretetéhez önmagunk szeretetén keresztül vezet az út. Mindig is úgy gondoltam, hogy azok az emberek, akik nem képesek másokkal összhangban élni, elsősorban önmagukkal nincsenek kibékülve, és ez a belső felborult egyensúly aztán kivetül az egész életükre.
Azt mondják minden kezdet nehéz, és ez hatványozottan igaz, ha önmagunk elfogadása a cél. Pedig az önismerethez igazából nem kell más, mint egy kis hely, ahol nyugodtan leülve, addigi életünket végiggondolva megismerkedünk önmagunkkal. Ha ez mégsem menne ennyire egyszerűen szerezzünk be önismereti könyvet, vagy keressünk fel egy szakembert.
Megnehezítik a dolgunkat azok a külsőségekbeli,
előítéletes és viselkedési normák is, amelyeket eddigi életünk során felszedtünk. De gondoljuk csak végig mi a fontosabb, hogy másoknak megfeleljünk, még ha közben tönkremegyünk is benne, vagy önmagunknak feleljünk meg úgy, hogy szembenézünk azzal, hogy lesznek olyan emberek, akiknek majd ez nem tetszik. Ők azok, akik eddig kiélvezték, hogy uralkodhattak az életünkön, persze, hogy nem tetszik nekik azt látni, hogy elveszítik a hatalmukat felettünk.
Jó hír viszont, hogy ha ezt a nehezebb utat sikerül bejárnunk és összhangba tudunk kerülünk önmagunkkal utána már sokkal egyszerűbb lesz a másikat is elfogadni olyannak amilyen. Ezután már csak az a dolgunk, hogy megszabadulva minden előítéletünktől és félelmünktől – mert valljuk be az újdonságtól mindannyian tartunk kissé – nyílt érdeklődéssel fordulni embertársaink fele. Nem megítélni, hanem sokkal inkább megérteni próbálva őket.
2012.02.02. 15:13
Nem csak csajoknak!



